#48

bárcsak máskor is ennyire félre-éreznék, és azt hiszem sokkal boldogabb lennék. 

amúgy meg letargiában élek úgy egy hónapja - többé kevésbé. vagy inkább csak vérszegénységben, de mit számít. de persze vannak szép pillanatok, mint például a három órás edzések, a délutáni szundi, az esti 'chill out', meg mondjuk a pénteki hepajkodás. amit amúgy én személy szerint kurvára imádtam, kezdve a két kör tequilával (csodavagycsodavagy imááááádlak), a whiskeykólától a martinilime-ig. ami amúgy meglepően kurva finom, nem csoda hogy szinte egyedül megittam az egész üveget. és hát igen, jó este volt. mondjuk azt valaki igazán elmondhatná, hogy én mégis mikor, hol, és hogyan vettem ki a kontaktlencsémet, mert akárhogyan is töröm a fejem, fogalmam sincs... remélem lesz még sok ilyen, csak másnap kevesebb fejfájással, és ne kelljen három órát edzenem valami másnaposság-félével - mert az elég szar. 

most pedig tanulok egy kis bioszt, meg maratoni-németet még, mert egyébként kit érdekel, hogy két hét múlva vége az iskolának, mi még szopunk - méghozzá bő nyállal.
az meg hogy miket gondolok.. ooooooo gosh, ha ezeket bárki látná.