#30

húha, megint micsoda jubileumi számhoz érkeztünk, ismét hihetetlen, hogy ennyi ideig kibírtam itt. bár ha úgy vesszük nem igazán nevezném a "személyes blogomnak" ezt a szemét telepet, mert csak sírni járok ide, vagy a semmiért, unalmamban. most épp ez a kettő ötvöződik egyébként.

hát a karácsony eltelt, és egyébként meglepően jól. egész tegnap estig nem volt semmi konfliktus vagy vita, nevettünk és ettünk, rengeteget. az ebéd/vacsora félénk délután ötkor volt a legjobb, nagyon finom volt, és utána ajándékoztunk. nagyon örültem mindennek, csupa szépséget és jóságot kaptam. szeretem, hogy azért akármennyire is vitázunk néha, igazából figyel rám a családom. egyik reggel mikor apu vitt a suliba beszéltem neki az ice watchokról, hogy azok milyen jók és szépek, erre bátyus nem vett nekem egyet karácsonyra?! el se hittem amikor kibontottam a kis dobozt, nagyon tetszik, zöld, és nem utolsó sorban világít a sötétben. magamnak szerintem sose vettem volna ilyen színűt, vagy nem is tudom, de... odáig vagyok érte, tényleg! a ruhák, a köntös és a könyv már csak hab volt a tortán, tényleg nagyon örültem mindennek. annak meg méginkább, hogy tényleg szeretetben, békességben, és nyugalomban töltöttük el a karácsonyt. rengeteg étellel és röhögéssel vegyítve, szerintem ez így a legjobb volt az elmúlt években! és jó volt látni az általam megajándékozott emberek arcán az örömöt, de tényleg.

igazából ezt ilyen évösszefoglaló posztnak szántam, de rohadtul nincs hozzá kedvem. valószínűleg ha visszagondolnék, főleg most, mikor ilyen mocskosul rossz a kedvem, csak a szarságok jutnának az eszembe, azok meg igazán nem hiányoznak.
az újév is mindjárt itt van, amihez szintén semmi kedvem. valójában én nem úgy akarom eltölteni, ahogy majd fogom, de igazából nem számít. rájövök dolgokra az utóbbi időben, mint például arra, hogy mindent rosszul csinálok. igazából nem mindig tudok rájönni, hogy mit is, de tudom, hogy valamit igen.
az biztos, hogy jövőre másképp lesznek a dolgok. általában tényleg nem ragaszkodom ehhez a marhasághoz, hogy majd 2013 az én évem lesz, ésatöbbi, de most muszáj találnom valami kapaszkodót, különben megbolondulok. vannak terveim meg gondolataim, amit remélhetőleg valóra tudok váltani, bár ahogy magamat ismerem, úgyis belebukok a dolgokba, mint mindig.

lényegtelen is igazából. minden teljesen lényegtelen. néha túl bonyolítom a dolgokat, és a semmin jár az agyam órákat. meg hasonlók. inkább mától valóban leszarok mindent és mindenkit, ahogy velem is csinálják. idióta vagyok, hogy eddig nem így voltam a dolgokkal.
tehát akkor, első újévi fogadalom, miszerint kurvára nem fogok ennyit törődni az emberekkel, mert mégis minek? köszöntem. ja, meg a seggemből is le kéne faragni úgy 20 centit, minimum.