#26

hát az idő tényleg csak úgy rohan. minden bejegyzésem így kezdődik, de tényleg így is érzem magam. szeptember óta csak kapkodom a fejem a történésekre meg a dolgokra. mindjárt december, mindjárt karácsony. ma kihúztuk az osztályban karácsonyozós-ajándékozós témát, illetve barátnők között is. legszivesebben mindenkinek vennék ajándékot, de nem bírná nagyon a pénztárcám, úgyhogy kis okosan megoldottuk ezt magunknak. igazából az osztályból is szerencsésen húztam, már vannak ötleteim. a barátnős pedig nyilván jól sült el, nem is történhetett volna másképp.
ezen kívül egyébként a hétvégét bécsben töltöttük. nagyon nagyon nagyon jól éreztem magam. rengeteget nevettünk, mókáztunk és legfőképpen ettünk!! komolyan mondom, szerintem két hónapban nem eszek ennyi egészségtelen kaját, mint ebben a két napban... úgyhogy most viselem a következményeit és igyekszem kicsit odafigyelni, tudatosan. aztán lassan valami normális diétát is el kéne kezdeni, mert dagadt vagyok mint egy disznó, csak valahogy nem visz rá a lélek túl könnyen az ilyesmire... inkább eszek rendszertelenül és keveset, minthogy valami rendes, kötött diétán belül mozogjak. tudom, hülye vagyok. tehát bécs tényleg nagyon jó volt, jól éreztük magunkat. nem hiába azok a barátaim akik, na! :)  egyébként most felpakolnék ide kismillió képet, de mivel ez egy no name-no face blog, inkább nem teszem..bár valójában meg is tehetném, mert a kutya se olvas, de na. tartsuk magunkat az elveinkhez.

amúgy meg csak apró dolgok történnek, mint hogy vettem egy új fülhallgatót, ami az 1900 kemény magyar forintos árához képest iszonyat jól szól. na meg hogy pénteken bezsebeltem egy szuper arany körömlakkot, ami annyira karácsony, hogy nagyon. amit most le kéne mosnom és valami mást varázsolni a körmeimre, mert undorító mód lekopott... amúgy meg hétfőn írtunk novella elemzést, és rájöttem, hogy full béna vagyok már az írásban is. kicsit idegesít, hogy úgy érzem, semmihez semmi tehetségem, semmihez se értek jobban az átlagnál, semmiben se vagyok kimagasló. de igazából mind1, gondolom kis középkategóriásként éltek már sokan mások, én is megleszek. egyébként ezen kívül még van egy két dolog, ami mostanság nagyon nagyon foglalkoztat, de még én se tudom mit gondolok és/vagy érzek ezzel kapcsolatban. szóval inkább csak rágódom meg filózok, aztán majd egyszer, ha felgyulladt a villanykörte a fejemben, akkor biztos jobb lesz nekem. vagy nem.