#42

a hosszú hétvége elszaladt, valami villámbetegséggel, meg rengeteg sorozatozással és alvással. nem túl szívesen csöppenek vissza a mindennapokba őszintén szólva, bár ezt nem meglepő.
már nagyon örülnék, ha nyár lenne. mondjuk, pont jókor jut ez az egész eszembe itt a tavaszi télben, de na. szívesen rohangálnék már rövidnadrágba attól függetlenül hogy pocsékul mutatok benne, szivesen hordanám már a kis kék nyári cipellőm, amivel valahogy összefűződtek számomra a bulik, a szabadság és a nevetés. valójában csak a szabadság hiányzik, meg a nyár-érzés, de tudom, hogyha majd eljön a nyár, halálra fogom unni magam - mint általában. mindig vannak elvárásaim a dolgokkal kapcsolatban, és mindig jobbat remélek, mint ami végül lesz. de azért ettől a nyártól remélek néhány szép emléket, meg ilyenek. meg például tuti, hogy belefestek valami szines tincset a hajamba, mer akkora rebel vagyok hogy nagyon.. ja, nem.
ma este pedig már nem csinálok mást, csak pihenek. veszek egy forró, frissítős, ujjászületős fürdőt, utána felcsapok valami arcpakolást hülye csúnya bőr de utállak, kifestem a körmöm, és holnapra nagyon jó nő leszek. ja, nem :D
amúgy a retek diétát már eléggé abba hagytam, ami rohadtul nem volt jó ötlet, és gondolkozom rajta, hogy újrakezdem. vagy valami, mert így, hogy nem figyelek eléggé tudatosan az étkezésre, tisztára szarul érzem magam néha, hogy akkor mégis minek csináltam ezt a dolgot két hónapig... de hat után mostmár tuti nem eszek, meg talán a vacsora elhagyása se feltétlenül olyan rossz ötlet.. meg tornázni kéneeee, de a lustaság a legnagyobb úr.
viszont! itt és most, leírva is megfogadom, hogy szerdától kezdve minden nap nyújtani fogok. tehát immáron öt napja minden nap nyújtom a spárgám. kissé visszafejlődött az idei jazz nélküli évemben, de majd most rádolgozok, és remélem nyárig még meglesz :)